„….Ahogyan mindent komputerizálunk úgy kapcsolatainkat is speedconnectre állítottuk….Találkozáskor villámgyorsan lefuttatjuk a programot végig szkenneljük a velünk szemközt állót, feltérképezzük nyilvánvaló erősségeit, gyengeségeit és ha nincs semmi, amit a bennünk tátongó hiányba illeszthetnénk, már lépünk is tovább….kapkodva kalandozunk; úgy kapcsolgatunk emberek között, mintha hiperlinkek lennének. A kirakódarabkák alakja mérete időről időre megváltozik- rövid távú kompatibilitásban gondolkodunk….megszoktuk, hogy mindent tálcán kapunk és kapcsolatainknak is szigorú piaci kritériumokat szabunk. Ha csalódunk, vagy úgy érezzük elárultak minket, nem bocsátunk meg, reklamálunk és a selejtesnek talált szerelmes volt, nincs. Elég egy kis homokszem is, hogy leálljon a rendszer és örökre leírjuk. Hiszen úgyis találunk másikat- és tényleg. Nincs mit csodálkozni ezek után azon sem, hogy mi magunk is felejthető linkké váltunk….”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.